6. A húgyhólyagrák típusai
A húgyhólyagrák diagnózisa kizárólag szövettani mintavétellel igazolható, melyet a patológus állít ki. A további kezelés elsősorban a hólyagdaganat típusától valamint az izomfal érintettségétől függ.
A hólyagdaganat leggyakoribb típusa az úgynevezett „urothel sejtes tumor”, mely leggyakrabban a dohányzás miatt alakul ki. Ennél jóval ritkábban fordul elő a laphámsejtes tumor, melynek oka hazánkban elsősorban az idült húgyhólyaggyulladás. Az úgynevezett „adenocarcinoma” mirigyes szerkezetű daganatot jelent, mely kivételesen főleg a nőket érinti, leggyakoribb oka pedig a korábbi kismedencei besugárzás.
Azt, hogy a hólyagdaganat milyen szöveti rétegetek érint, a patológus a „pT stádium”-mal jelöli. A húgyhólyag daganatokat ezek alapján két nagy csoportba soroljuk: az úgynevezett „felületes vagy nem-izominvazív daganatok” (pTa, pTis vagy pT1), valamint az „izominvazív daganatok” (pT2) csoportjába.
Ha a szövettani leírás urothel sejtes tumor jelenlétét igazolja, akkor a kezelés elsősorban a tumor kiterjedtségétől függ (pT stádium). Merőben eltérő a nem-izominvazív és az izominvazív hólyagdaganatok kezelése: nem-izominvazív daganat esetén általában elegendő a húgyhólyagba történő daganatellenes szerek befecskendezése, míg izominvazív daganatok esetén a húgyhólyag eltávolítása és a kemoterápia lehetősége is felmerül.