6. A felsőüregrendszeri daganatok szövettani típusai

A vesemedence, húgyvezeték, húgyhólyag és a húgycső hólyaghoz közeli harmadát férfiakban és nőkben egyaránt urothelium (átmeneti sejtes hám) béleli – innen eredeztethető ezen területek elváltozásai közti hasonlóság. A felsőüregrendszeri daganatok 90-95%-át az átmeneti sejtes karcinóma adja. Az elváltozások kis hányadát alkotják a laphámsejtes karcinomák (5-7%), míg az adenokarcinómák mindössze 1-2%-ért felelnek. A nem hám eredetű eltérések rendkívül ritkák, nem érik el az 1%-ot.

További kórjelző tulajdonsága az elváltozásnak a differenciáltsági fok (G – grading), mely az 1973-as WHO beosztás szerint G1, G2 illetve G3 lehet, azonban jelenleg a WHO/ISUP 2004-es beosztás használatos.

A daganatos elváltozások osztályozására a TNM beosztást használjuk, mely magában foglalja a primer tumor méretét (T), a regionális nyirokcsomók érintettségét (N) és az esetlegesen meglévő távoli áttéteket (M). A TNM beosztásból kitűnik, hogy fontos prognosztikai tényező az infiltrált szövet mélysége. T2 stádiumtól kezdődően a daganat az izomrétegre is ráterjedt, így ekkor szervmegtartó műtét már nem lehetséges, míg korábbi stádiumokban egyéni elbírálás alapján akár kivitelezhető.

A felsőüregrendszeri daganatok lymphogén úton gyakorta adnak áttéteket, míg a haematogén metasztázisok már az előrehaladott stádiumokra jellemző.